CEO logo
  • CEO - A gazdasági intelligencia lapja
  • CEO - A gazdasági intelligencia lapja
  • CEO - A gazdasági intelligencia lapja
  • CEO - A gazdasági intelligencia lapja
  • CEO - A gazdasági intelligencia lapja
  • CEO - A gazdasági intelligencia lapja
  • CEO - A gazdasági intelligencia lapja
  • CEO - A gazdasági intelligencia lapja
  • CEO - A gazdasági intelligencia lapja
   
  2017. november 23. csütörtök 22:33  
CEO
Hírek
Konferenciák
CEO Pályázati Iroda
Akciók
Előfizetés, megrendelés
Impresszum
Szerkesztőbizottság
Médiaajánlat
Állásajánlat
Rovataink
CEO - Archivum
CEO - Online
Rendezvényajánló
Recenziók
PR
Tanulmányok
< November 2017 >
Ke Sz Cs Sz Va
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3
Hírleveleink
CEO Magazin Hírlevele
Tudományos élet Hírlevele

Szakmai partnereink:


Image
Image
Image
W. Barna Erika - Lévai Zoltán: Grafológia a korszerű személyügyi munkában c. (tan)könyvről

Officina '96 Kiadó

 

"A középpont ... az ember. ... Belülről
indul ki az új teremtés"
(Hamvas Béla: Unicornis)

A KÉZ a legemberibb testrészünk. Kezünkkel simogatunk, ültetünk virágot, csemetefácskát, "kézben, karban tartjuk" a nekünk fontos lényeket, tárgyakat, dolgainkat is.

A KÉZ - az AGY - a Személyiség fejlődése egymással kölcsönösen összefüggő. Ezeken múlik, hogy hova jutunk az új évezredben. Ezek hármasságában rejlenek a harmadik évezred technikai újdonságai, a személyiség megújulása, de a tudományokban várható új paradigmaváltás maga is.

A KÉZ az, amellyel első betűnket, gondolatainkat papírra vetettük, a kézírás volt gyermekkorunk egyik csodája, s a világ csodáit megnyitó kapu is egyúttal.
Írni - kézzel írni csak az ember tud. Az internet, az e-mail, az sms használata bármily hasznos eszköz is jelenlegi világunkban, valamennyien tudjuk, hogy ezek mögött elbújhat az ezt használó ember. Kimondatlanul azt is sejtjük, hogy az e-mail, az sms használatára, etc. néhány értelmes, nem emberi lény is megtanítható (volna); feltehetőleg a körülöttünk, mellettünk élő állatok közül találhatnánk olyanokat, amelyek erre képesek lennének.

Kézírásra viszont csak az ember képes; erre az olyan személy vágyik, aki nem akar rejtőzködni, aki meg meri mutatni igazi én-jét, teljességét a Másiknak, s akiben ott az igény a másik Ember megismerésére is.

Az IDEGEN megismerő éppen ezért csak hozzáértő, feddhetetlen szakember lehet, aki nem műkedvelő módjára búvárkodik mások kézírásában, aki nem polykontár - hanem ismeri és betartja a grafológia kompetenciahatárait, és a Szakmai Etikai Kódex követelményeinek megfelelően cselekszik mindenkor (vö. Id. mű 308-310. old.).

A grafológia hazánkban történő, sokáig tartó elutasítása, háttérbe szorítása után éppen ezért is tekinthető különös fordulatnak, ami most történt. Megjelent az első grafológiával foglalkozó egyetemi tankönyv a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának ill. a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetnek a gondozásában.

A lektorálás és az előszó Dr. Klein Sándor munkája; ami jelzi is egyúttal, hogy igényes írást tarthat kezében az olvasó. A lektor a pszichológia és a grafológia kompetenciáját és hajdani vitáját már az első soraiban feloldja, s rámutat arra, hogy ezek eszköztárát integrálni, ill. egymást kiegészítve használni csak segítségünkre válhat. Egyúttal szükséges is, hogy a nemzetközileg elismert módszereket használva "a jövő személyügyise ... minél komplexebben tárja fel a vizsgált emberek személyiségét, figyelembe véve a szervezeti kultúrát és kiaknázva az egyéb rendelkezésre álló lehetőségeket is" (Id. mű 10. old.)
A könyv első részében "az emberi erőforrás" gazdálkodásának jelenét és jövőjét felvázoló nemzetközi összehasonlításnak olyan elemzését olvashatjuk, amely az egyes országokban tetten érhető hangsúlyeltolódások mellett az ezek okait feltáró gyökerekre, a folyamatok tendenciáira, az ételek jelenlétére is rámutat egy igényes, kritikai attitűd érzékeltetése mellett.

A szervezet- és személyiségfejlesztés irányainak és esetleges tévútjainak felvázolása mellett a választott célértékekhez tartozó elemek, ill. eszköz-értékek jól áttekinthető skáláját adja a szerző (L. Z.) Ugyanakkor arra is figyelmet fordít, hogy a különböző szintű vezetők megváltozott feladatkörének, stratégiai gondolkodásának "novum"-aira is úgy hívja fel a figyelmet, hogy az összekapcsolódjék a személyügyi szervezetek szakértői tevékenységeivel (ld. 26. old.) Látszólag jól ismert (de a gyakorlatban többször is összetévesztett) fogalmak tésztázása mellett (a vezetés és a menedzsment, a vezető és a vezetés) arra is gondot fordít a szerző, hogy a hagyományos személyzeti vezetés és az EEG rendszer minőségi különbségeit érzékeltesse. Mindezt rendkívül szellemesen teszi.

Az emberi erőforrás menedzsment piaci modelljének hagyományos és ezt megújító tendenciáit úgy teszi vizsgálata tárgyává, hogy a különböző időkben és régiókban végbement változásokat szembesíti a jövőben várható célfüggvények teljességével. A HEM (humánerőforrás menedzselésé)nek az Európában és az USA-ban készült összehasonlító elemzésein túlmenően rámutat a fogalmi és tartalmi megítélések fontosságára is. A francia, német, ír, angol, svéd, olasz, holland, dán etc. nemzeti sajátosságokat a kultúra, az intézményi tényezők, az üzleti élet szerkezete és a humán erőforrások kezelésével kapcsolatos funkciók függvényében elemzi. Számításba veszi a külső (minőségjavítás, etc.) és belső erők hatásaként várható HRM-funkciók természetének és hatáskörének módosulásait, mindezeket a szakértelemre, az egyéni-, a csapatmunkára, valamint a szervezeti változtatásokra egyaránt figyelve. A termelési és a humánpolitikai vezetők egymás munkájáról adott értékeléseinek különbségeit jól érzékelteti, ugyanakkor a jövőbeni változások szempontjából is analizálja a funkciók felcserélhetőségének alternatíváit, lehetséges következményeit (46-47. old.).

Az Európai Uniós csatlakozásunk ürügyén áttekintést ad az elmúlt 10 év gazdasági változásairól, formai és tartalmi kérdéseket egyaránt érintő módon. Jól áttekinthetően teszi mindezt (48-57. old.), eljutván így a humánerőforrás gazdálkodás lényeges feladatainak meghatározásához.
Szemléletes ábrái, kiemelései segítik a megértést és a tanulhatóságot, ahogy tagoltságával, a vezetési folyamatra és funkciókra való kiterjesztéssel rámutat a személyügyi menedzsment új feladataiból következő újfajta ismeretanyagok felhasználásának, ill. a régi szakértelem újakkal való ötvözésének szükségességére (65-71. old.).
A személyügyi szakemberek munkavégzését, felelősségét egyedülállónak értékelvén hangsúlyozza, hogy "a legnemesebb "anyaggal", az emberi lélekkel, a személyiséggel" (72. old.) dolgoznak és sok egyéb mellett a vezetők kiválasztása munkájuk prioritását alkotja (uott.). Éppen ezért külön kitér az assessment centernek és a vezetői alkalmasság megítélésének problémakörére is.

Logikailag szépen feszített ívvel jut el a személyügyi tevékenységnek a nélkülözhetetlen társtudományok eredményeinek felhasználási szükségességét hangsúlyozó végkövetkeztetéshez; méltatja és értékeli a grafológia eddig elért eredményeit, s egyúttal ajánlja az e tudomány hitelességére, elismertségére hivatkozván ennek felhasználását mind az individuumok, mind az együtt-dolgozó emberek és csoportok optimális foglalkozási struktúrájának kialakítása szolgálatára.

A grafológiát, mint a kézíráselemzés és értelmezés elméleti és gyakorlati részét egyaránt magában foglaló interdiszciplináris tudományt fejlődéstörténetileg áttekintve tárja elénk W. Barna Erika. Precízen és átgondoltam fogalmazza meg a grafológia emberképét, e tudomány tárgy és hatókörét, valamint alkalmazása szerinti részdiszciplínáinak territóriumát. A személyügyi, a pedagógiai, a klinikai, a mentálhigiénés, a kriminalisztikai és a nekrografológia határainak és tárgykörének megfogalmazásánál már érzékelhető, hogy a szerző napra-kész tudója e tudományág legújabb kutatási eredményeinek. Éppen ezért már itt hangsúlyozza az esetleges tévutak és indokolatlan megállapítások, extrapolációk veszélyeit, érdekes módon zárójelbe téve azokat, ami által különös, indirekt figyelem felhívó jelleget kapnak ezek. (ld. 84-85. old.)

A kézírás létrejöttekor végbemenő biológiai, fiziológiai, neurológiai és pszichikai folyamatok érzékeltetése után azonnal szemlélteti is belső feszültségekkel vívódó ill. dinamikus, önmagával harmóniában lévő ember kézírásának "képét". Az effajta szemléltetés mindvégig jellemző a könyvre, amely kifejezett esztétikai, intellektuális és lelki élményt vált ki az olvasóban, tekintettel arra, hogy irodalmi, művészeti történelmi, tudományos, etc. kiválóságok kézírásában gyönyörködhetünk a mű olvasása folyamatában.

Ennek következtében azon ritka tankönyvek egyikét tarthatja kezében az olvasó, amelyet nem akar és nem tud letenni, mert hatja a vágy, hogy megtudja: az általa ismert nagyságok közül kinek a kézírásával lesz még lehetősége megismerkedni...

A grafológiai egzaktság igényének, az érvényesség és megbízhatóság kritériumainak számszerűségén, a grafometrián kívül foglalkozik a szerző ily módon nem mérhető elemekkel is, nevezetesen a becsléssel és benyomásszerűen megállapítható elemek értékelési módjaival. A grafológus szakember élettapasztalata, gyakorlati emberismerete, intuíciója, erkölcsi minősége éppen ezért nyer különös jelentőséget ebben a tevékenységben. A sokoldalúság elengedhetetlen, ugyanakkor mivel a grafológiai szemlélet rendszerelméleti megközelítésű, minden grafikus jegynek többféle értelmezése lehet az adott szövegkörnyezet változásának függvényében (vö. id. mű 90-91. old.) Különös sajátossága e tudománynak, hogy "sehol a világon" nem sikerült "megoldani a számítógépes grafológiai értékelést" (92. old.) ugyanis magának a grafológus szakembernek a személyisége, a minősége az, ami elengedhetetlen az objektív szakvélemény megadásához, s ez a legkorszerűbb számítógéppel sem helyettesíthető.
A tudományos és a művészi látásmód egyeztetése viszont szinte elengedhetetlen e tevékenységben. Különös paradoxon ez az objektum-szubjektum ill. objektív-szubjektív viszonyrendszert illetően (ahogy a grafológiai munkában mindez létrejön) s ennek megfontolandó filozófiai következményei lehetnek.
A kézírás-értelmezés alapjainak áttekintése után az egyéni írásképek fejlődési tendenciái mellett a vágyott ideálok, illetőleg a valódi személyiségtől idegen elemek beemelésének kiszűrhetőségére is rámutat a szerző, utalván az írásban rögzült én-ideálokra ill. mélymotivációk meglétére.
A kézírások mozgástípusait ritmusuk, irányultságuk és térbeli kiterjedésük alapján is vizsgálja a szerző, gazdag illusztrációval szemléltetvén ezeket.

Az írásképet befolyásoló külső és belső tényezők leírásánál vertikális és horizontális szemléletet egyaránt sejtető eszmefuttatásokkal színesíti a tanulandó, jól áttekinthető részfejezetet W. Barna Erika. (vö. 115-117. old.).

"Az egyéni írásminta védelmére még nem sokan gondolnak, bár előfordul, hogy valaki előbb vetkőzik meztelenre, minthogy a kézírását kiadná másoknak" (118-119. old.) - olvashatjuk a meghökkentő, ámde felettébb elgondolkodtató mondatot az írásminták felvételével kapcsolatos követelmények ismertetésénél.

Aki érti, aki látja, aki tudja, amit látnia lehet írásunkból - az előtt pőrébben vagyunk, mintha ruhátlanok lennénk csupán, hiszen olyan dolgok tudója is lehet, amit mi magunk sem tudunk önmagunkról. Ez lehet akár negatív, vagy pozitív - mélymagunkban rejlő - sajátosságunk, olyan valami, ami tán sohasem fog manifesztálódni, de jobb is esetleg, ha nem tudunk róla (vö. 120, 301, 303, 308. old.-kat).
A grafológus szakember tisztessége, hallgatni-tudása és önmaga korlátozása, mértéktartása ezért is alapvető követelmény ebben a szakmai munkában.

A személyügyi munka pszichológiai és grafológiai alapjainak, az új kutatásoknak és a speciális személyiségvizsgálati módszereknek az ismertetése mellett arra is rámutat a szerző, hogy a kérdőíves tesztek és a kézíráselemzés milyen különbségekhez vezethet a manipulálhatóság és megbízhatóság tekintetében (120-122. old.). Mindezt hét országban végzett összehasonlító kutatásokkal támasztja alá.
A francia, angol, német és olasz grafológiának a kutatásai, ill. ezek térnyerése a felnőttoktatási intézményekben jelentős mértékben járult hozzá a grafológia tudományának fejlődéséhez, ahogy a CEREG (Grafológiai Tanulmányok és Kutatások Európai Köre) Magyarországi Képviseletének létrejöttével hazánk is bekapcsolódhatott ebbe az áramlatba, s a brüsszeli szakmai háttérrel immár hazai szakembereink is gazdagíthatják a magyar humán erőforrás menedzsment minőségi munkáját.
Hogy miképpen lehetséges a grafológiát a személyügyi tevékenység szolgálatában alkalmazni, arra táblázatos és szöveges magyarázatokkal is ellátja az olvasót a szerző.

A pályázatok elbírálásától, a "szűrés"-től a kiválasztáson át a karrierépítésig, ill. a folyamatos állapotkövetést jelentő munkaerő-gondozásig, az egyes igénybevételi statusok követéséig széles a skála. A lehetőségek kiterjednek a csoport-építések, szervezetfejlesztések, személyközi kapcsolatok és csoport teljesítmények vizsgálatáig, ill. az interperszonális kapcsolatok hatékonyságának követése mellett a kommunikációs és konfliktuskezelési kultúra kiszélesítéséig, valamint a terhelhetőség összefüggéseinek, teljesítményértékelésnek a módozatáig.

Mindemellett alkalmazható még munkaerő átcsoportosításoknál, pályamódosításoknál, valamint olyan speciális esetekben is, mint például: önismeretfejlesztés, életvezetési problémák megoldása, sőt pszichoaktív függőségek vizsgálatában vagy látszólag érthetetlen reakciók okainak feltárásában.
A kézírások értékeléséhez jól áttekinthető táblázatokat és írásmintákat láthatunk, valamint több oldalról alátámasztott tudásanyaggal vértezhetjük fel magunkat a vezetők kiválasztásában. Klebelsberg Kuno hajdani intelme így talán elkerülendő lesz, miszerint "Nincs veszedelmesebb önhittség, mint másokat vezetni ahhoz való képesség nélkül" (131. old.). A vezetők szűrése, kiválasztás a tőlük megkövetelt komplexitás mellett foglalkozik a könyv szerzője a tudós, a kereskedő, a hódító-vezető, a politikus, a kreatív, a közvetítő, az adminisztratív és a szociális típusú személyiség jellemzőivel. Kézírásmintákat is láthatunk valamennyi személyiségtípus esetében (itt tekinthetjük meg pl. Albert Einstein, Maurice Béjart és Sinkovits Imre kézírását).

A tanulószervezetek létrehozásakor, ill. a hatékony csoportok építésének folyamatában alkalmazható grafológiai módszerek közül Ursula Affemann módszerét ismerteti a szerző, amely módot ad arra, hogy rendszerelvű munkaerő kiválasztással magasabb hatékonyságú munkát végezhessünk. A grafológusnő a csoportokba vont embereket teljesítményorientáltságuk alapján 5 típusba sorolta, s őket színekhez kötötten regisztrálta. E színeknek a jól ismert Lüscher-teszt színeihez semmiféle társítása nincs. A módszer lényege, hogy egy-egy együttdolgozó csoport esetén úgy adja meg a "színek" arányát, hogy a csoport tagjai képesek legyenek biztosítani a hatékony munkavégzést. A módszer eredményes, érdemes átgondolni és alkalmazni, bármennyire is meghökkentőnek tűnik első olvasásakor (vö. 147-157. old.).
A vezető kiválasztás összetevőinek elemzésénél a szakmai kompetenciát illetően leszögezi a szerző: "nincs olyan grafológus, aki megítélhetné a grafológia eszközeivel" (157. old.), ezek ugyanis "nem ragadhatók meg a grafológia eszközeivel" (uott); az irányítás és a vezetés kompetenciájának vizsgálatára azonban tág teret nyújt e szakembereknek. Nyilván nem közömbös, hogy egy intézmény milyen sajátos feladatokat határoz meg vezetői számára, mindazonáltal általában "jó" vezetőről szólni nem tűnik indokolatlannak. Éppen ezért hat olyan tulajdonságcsoportot sorol fel e munkában a szerző, amelyek egy részével - írja W. B.E. - rendelkeznie célszerű a jó vezetőnek. (165. old.)

Az, hogy a grafológia az íráselemzés folyamatában képes az IQ szint mellett az érzelmi intelligenciát, s az erkölcsi érzéket is feltárni, az éppen ezekben az elemző magyarázatokban válik nyilvánvalóvá az olvasónak (166-167. old.). Mindemellett a korlátozó tényezőket is képes mérlegelni az analízis folyamatában, így komplex kép nyerhető egy-egy alkalmassági vizsgálat végzésekor.

A kiemelt személyiségjellemzők esetében mód nyílik az intelligenciaformák és a kreativitás (176-186. old.), a motivációk, a temperamentum ill. ezek gyökerei és a motivációk hierarchiája feltárására, de a kommunikációs stílus, valamint a konfliktuskezelés és a döntésképesség feltárására is (vö. 237-250. old.). A teljesítményt befolyásoló tényezők és az optimális energiagazdálkodás összefüggéseinek érzékeltetésével az ún. zárlatos emberek munkahelyi légkört zavaró, a várható veszteségekre kiható tevékenységeik is feltárhatókká lesznek.

Az egyes egyéniségek önmagukat megújítani képes tehetségének (vö. 192. old. a 255-257. old.-kal) ill. a mások tevékenységének hatásfokát is rontó személyek felderítése ilyen módon lehetségessé válik. A rendigénynek és az önellenőrzés képességének bemutatása után a feszültség és lazaság vizsgálatát mutatja be a Carnap-Christiansen diagram segítségével a szerző. A feszültségek levezetésének különböző lehetőségeit, következményeit tárgyalván jut el a jungi tipológia egy sajátos, személyre vonatkoztatható választott életút-variációig, ami több, érthetetlennek tűnő jelenséget megmagyarázhat az értő olvasónak.

E fejezet zárásaként betekintést ad W. Barna Erika Saint Morand különösnek tűnő planetáris tipológiájába (269-289. old.), ami módot nyújt az olvasónak arra, hogy az eddig megszerzett tudását kibővítse, s új szempontokkal gazdagítsa már meglévő ismereteit. Ez ugyanis más ábécé rendszerekben is elvégezhető - akár arab, kínai, japán vagy héber kézírásokban - függetlenül attól, hogy az elemző ismeri-e a vizsgált nyelvet. A bemutatott nyolc típus jegyeinek ismeretében ennek következtében a személyiségmintázat a grafikus jegyek kölcsönhatásaiból kibontható.

Végül olyan grafológiai személyiségképek elemzésébe nyerhetünk betekintést, mint Pitti Katalin és Kállai Ferenc publikációra szánt kézírásértelmezése. Ezek plasztikusan érzékeltetik, hogy mennyire sokoldalú és árnyalt személyiségképet tud nyújtani a korszerű grafológia.
A (tan)könyvet olyan irodalomjegyzék zárja, amely módot nyújt az olvasónak a hazai és nemzetközi szakirodalomban való további tájékozódásra.

Ez a munka nemcsak a leendő, e stúdiumban elmélyülni szándékozó egyetemistáknak ad egy olyan sokoldalú ismeretanyagot a kezébe, amelynek révén önmaguk is teljesebbé, gazdagabbá lehetnek, de bármely vezetőnek, bárkinek, aki felelősséget érez önmaga és a körülötte élők, dolgozók iránt.
Aki írt már tankönyvet, az tudja, hogy mennyivel nehezebb egy ilyen célra szánt munkát megalkotni, mint egy tudományos közleményt. A tudományok fellegvárában gyakran érzékelhető tudományos nyelvhasználat következtében a kívülállóknak nem egyszer unalmasnak, száraznak tűnő fejtegetések inkább eltávolítanak, mintsem vonzanának. Itt, ebben az esetben a szerzőpáros mintát ad arra, hogy miként lehet ki-ki a saját tudományágának kimagasló tekintélye, kutatója, s mindemellett érthetően, a laikus számára is jól követhető módon, élvezetesen fogalmazhat.

Ahogy a nem érthető, vagy nehezen olvasható irodalom - nem irodalom, ahogy az élvezhetetlennek tűnő zene és kép nem igazi érték, úgy a tudományok végső igazságai is egyszerűek, s egyszerűen elmondhatók.

Lehetne kifogásokat, kérdéseket felsorolni ugyan e munka olvasása után, hogy például: miért nem adnak a szerzők egy-egy fejezet után ellenőrző kérdéseket, stb. ... - csakhogy ez ellentmondana a könyv alapvető szellemének. Annak ugyanis, hogy sem az e stúdiumot tanító tanár önállóságát nem kérdőjelezhetik meg, nem korlátozhatják, valamint a "tanuló" vagy "olvasó" kérdezni és válaszolni tudó emberi minőségét nem becsülhetik alá. S ezt tiszteletre méltóan mindvégig érvényesítik az alkotók.
Noha sem kézírásuk, sem aláírásuk nem látható ebben a tankönyvben, valami egyértelműen kiderül a szerzőpárosról a könyv elolvasása folyamatában. Nevezetesen az, hogy tisztelik és szeretni képesek a Másik Embert. Minden mondatukból sugárzik a felelősség, a visszafogottság, az önkorlátozás, a maguk (és tudományuk) szabta határok átlépésének tilalma. Idegen tőlük az önhittség, a kevélység, a mások életébe való indokolatlan beavatkozás. A megbízhatóság és szeretetre-méltóság, a szeretni tudás áthatja e könyv szellemiségét. IQ, SQ és EQ tekintetében olyan emberek hozták világra e munkát, akik nem "látszani", hanem létezni, használni óhajtanak, akik nem "villogni", hanem szolgálni akarnak.
Köszönet illeti W. Barna Erikát és Lévai Zoltánt mindezekért, valamint elismerő tisztelet a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi karának a munka megjelentetéséért. Az olvasó szellemi, érzelmi, értelmi és lelki gazdagodása nem lehet kétséges számunkra; új utak, új kapuk, új távlatok nyílhatnak meg bárkiben, aki elmélyül e közzétett gondolatokban.
 
 Dr. Jáger Ida
 
Rss FeedReader
 
News Titles
Feed Sources
Fetch/Save Feed
Your Saved Feeds
http://www.kormany.hu/rss/hu/hirek
http://www.kormany.hu/rss/hu/dok
http://www.kormany.hu/rss/hu/videok
http://www.nfu.hu/rssfeed.php?type=kozlemenyek
http://www.lifelonglearning.hu/lllma_feed.xml
http://www.tpf.hu/rss.php
You need to login first!
Kutatások, felmérések

Népszerű cikkek

Hirdetések

FeltűNŐsiker program csak hölgyeknek

Image
 

 
 
Image
Tudástőke Konferenciák


     
 
© 2017 CEO - A gazdasági intelligencia magazinja
 

Piac- és HR kutatások

www.e-benchmark.hu a CEO Magazin kiemelt támogatója.
A CEO magazin szerkesztőségének számítógépeit a CEO vírus vírusirtó védi.
G-Data